Értékelések,  Könyvek

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Párizs, ​2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el, és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat…
Párizs, 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés…
Egy felkavaró regény a múlt és a jelen összekapcsolódásáról.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011 (eredeti francia: 2006)

Fordította: Burján Monika

Oldalszám: 366

Kiadói sorozatnév: Arany pöttyös

Moly százalék: 91% (336 értékelés alapján)

Kor: 16 éves kortól ajánlom

Sorozatrészek: Egyrészes

Értékelésem

Világháború. Holokauszt. A zsidóság kiírtása.

Csak néhány szó, ami alapján máris sötétebbnél sötétebb képek villannak az ember fejébe. Nem is csoda hát, hogy idáig halogattam nem csak ennek, de az összes témával foglalkozó könyvnek az elolvasását. Szerintem még a gimis évek alatt volt, amikor több holokauszttal kapcsolatos regényt beszereztem, hiszen bizony sokan ajánlották, és engem is érdekelt a téma. A történelem mint tantárgy sajnos számomra ezen évek alatt a legnegatívabb érzéseket hozta magával, így ezért aztán nehezebb volt az egész “olvassunk történelmi regényt” gondolattal megbarátkoznom. Ennek ellenére mindig is voltak időszakok, események, amik jobban érdekeltek, szerettem volna jobban megérteni őket. Lehet, hogy az ilyen regények nem mindig teljesen történelemhűek, én mégis nagyon jónak tartom, ha ilyen irányba is nyitottak vagyunk. Szerintem így sokkal jobban átérezzük egy-egy téma súlyosságát. Míg a tankönyvekben inkább csak tényszerűen leírt adatokkal és számokkal találkozunk, amit be kell magolni,  addig egy regényben valóban átjön érzelmi szinten is, hogy miket kellett elszenvedniük az adott korban élőknek.

A Sarah kulcsára végül azért esett elsőre a választásom, mert úgy hallottam ez – a két idősík váltakozásával –  egy fokkal könnyebb olvasmány.

A jelenben Julia Jarmond újságírónő életébe nyerhetünk betekintést, aki következő munkájaként azt a feladatot kapja, hogy írjon egy cikket az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Bár elsőre semmi különöset nem érez a témával kapcsolatban, amint jobban beleássa magát az interneten fellelhető forrásokba, egyre jobban kötődni kezd a múlt eseményeihez és az azt elszenvedő személyekhez.

A múltbeli cselekményszál Sarah-ról szól, akinek családjához 1942. júlis 16-a hajnalában kopogtatott be a rendőrség, és vitte magával a családot a kislány öccsét, Michael-t hátrahagyva. Sarah abban a reményben bújtatja el szeretett testvérét, hogy hamarosan visszamehet hozzá, azonban nemsokára rá kell jönnie, hogy ahová ők mennek, onnan korántsem olyan egyszerű a visszatérés, mint ahogy azt gondolta.

A könyv fejezetei viszonylag rövidek, viszont nagyon jól váltogatja az írónő a jelen és a múlt történéseit, ezáltal végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Az elején sokkal jobban érdekelt Sarah sorsa, Julia élete inkább csak egy-egy rövid pihenőt jelentett számomra a fejezetek között. Ez nem is volt baj, hiszen nagyon megrázó volt a kislánnyal történt szörnyűségeket olvasni. Egy idő után azonban egyre izgalmasabbá vált a jelen cselekménye is.

Julia azzal párhuzamosan, hogy egyre jobban beleássa magát a múlt történéseibe, jön rá fokozatosan, hogy férjével mennyire eltávolodtak egymástól. Így félig egy házasság válságának is a tanúi lehetünk. A férje viselkedéséről annyit, hogy sokszor engem is nagyon kiakasztott, ugyanakkor nem csodálkoztam, hogy mennyire nehéz olyasvalakiben felismerni a rosszat, aki egyszer mézesmázosan kedves, máskor pedig rideg megjegyzésekkel illeti minden tettünket. Így hát teljesen megértettem Julia helyzetét, és hogy milyen nehéz döntést hozni ennyi év házasság után, ráadásul egy közös gyerekkel az oldalunkon. Az viszont megnyugtató érzéssel töltött el, hogy milyen szoros anya-lánya kapcsolat van Julia és lánya között, és  hogy ha másra nem is, egymásra mindig számíthattak.

A kis Sarah története talán mégmegrendítőbb azáltal, hogy az ő szemszögéből látjuk a történéseket. Tíz évesen a gyerekek még annyira ártatlanok, annyira keveset láttak a világból, és próbáljuk is megvédeni őket minden rossztól. Így tették ezt a kislány szülei is, de sajnos ezután a nap után már nem tudták elrejteni, micsoda szörnyűség megy végbe a világban. Sarah-nak nagyon hamar fel kell nőnie és megtapasztalnia a legszörnyűbbeket. Szívszorító volt még csak az olvasás által is tanúja lenni annak, hogyan szakították szét a családokat egymástól. Kegyetlenség, halál, szenvedés, fájdalom… mindezeket a szerencsésebbeknek bizony nehéz elképzelni, viszont a regény tökéletesen bemutatja mennyire hirtelen kellett sokaknak mindezt átélnie, és tehetetlenül várni, hogy van-e még holnap…

A könyv hihetetlenül kegyetlen, és bár sokszor éreztem, hogy ez már sok, mégis, el tudom képzelni, hogy más könyvek mégrészletesebben tárják elénk az akkor történteket. Így hát örülök, hogy ezzel kezdtem, és nemcsak a témában hozta meg a kedvem mégtöbb olvasáshoz, de az írónő más könyveit is biztos, hogy a kezembe fogom venni. Tatiana hihetetlen érzékkel kelti a szereplőit életre. Megdöbbentően igaz és emberi volt minden egyes sora. Köszönöm ezt az élményt. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt.

Értékelésem:

4.5/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük