Értékelések,  Könyvek

Cixin Liu: A sötét erdő (A háromtest-trilógia 2.) – vendégértékelés Szabitól

A ​Föld teljes lakossága tisztában van vele, hogy az idegenek hajói úton vannak a naprendszerünk felé. Négyszáz év múlva fognak megérkezni, és akkor elözönlik és leigázzák a bolygónkat. Az idegenek földi segítőit már sikerült legyőzni, de itt vannak közöttük a sophonok. Ezeknek a szubatomi részecskéknek a segítségével a trisolarisiak mindent le tudnak hallgatni, így sebezhetővé válik az érkező flotta elleni védelmi terv is. Az emberi elme marad egyedül hozzáférhetetlen az idegenek számára – erre épül a Falképző projekt.

Négy kiválasztott ember megkap minden létező erőforrást, hogy egyenként előálljanak egy-egy titkos tervvel, melybe senkit sem avatnak be – nehogy a sophonokon keresztül az ellenség is megneszelje a részleteket.

Mi jár a Falképzők fejében? Azt még földiek sem tudhatják, hiszen csak így lehet megőrizni a bolygó biztonságát.

A négy Falképző közül hárman befolyásos államférfiak és tudósok, egyet azonban előzőleg senki se ismert. A kínai Luo Ji csillagász és szociológus számára hamar kiderül, hogy a négy falképző közül ő az egyetlen, akinek a trisolarisiak a halálát kívánják.

„Tényleg képes lesz egyedül visszamenni? Két civilizáció fennmaradása függ attól, hogy maga életben marad-e.”

Kiadó: Európa Kiadó

Kiadás éve: 2018 (eredeti kínai: 2008)

Fordította: Dranka Anita

Oldalszám: 654

Kor: 16 éves kortól ajánlom

Moly százalék: 89% (177 értékelés alapján)

Sorozatrészek:

  • 1. A háromtest-probléma
  • 2. A sötét erdő
  • 3. A halál vége
Értékelésem

Kozmikus szociológia. Az univerzum társadalmának működése. De mégis miféle kozmikus társadalomról beszélhetünk egyáltalán, látva az éj sötétjének mérhetetlen üreségét?

A második kötet számomra mozgalmasabb és érdekesebb volt az előzőnél. Az első kötettel szemben támasztott kritikámban hangsúlyoztam, hogy a történet nagyszerűsége ellenére a karakterek nagy része egysíkú, amolyan bábok az író kezében, amikkel előadhatja történetét. Cixin Liunak sikerült kikalapálnia ezt a csorbát. A második kötet karaktereinek személyisége van, az interakcióik érdekesebbek lettek, ezen felül eltűntek a hosszadalmas és lapos előtörténetek, csak a legfontosabb karakterek később is releváns előélete kerül említésre és az is végre „filmszerűen”, nem tőmondatokban. Az időben is ügyesen ugrál a szerző, így a történet szinte folyamatosan feszes és érdekes.

Az író stílusa nem vesztett változatosságából. Az előző kötet végén a világ épp csak tudomást szerzett az első földönkívüli fajról és annak fenyegetéséről, most megtudhattuk, mi az emberek véleménye erről. Cixin Liu egy mozgalmas, alapos és jól összefűzött körképben mutatja be a krízis korának első éveit. A cselekményben először az állandó és mindenre kiterjedő (az 1984 világát idéző) megfigyeltség nyomása kerül a középpontba, majd a Falképzők és Faltörőik harca hozza sorra a fordulatokat.

A Falképzők, bár eleinte mind látszólag banális tervekkel állnak elő, mind tudtak meglepetést okozni. Főszereplőnk, Lui Ji a többiekkel ellentétben „gyárilag” tökéletes Falképző: ismeretlensége és alábecsültsége mellett csapongó, énközpontú és kissé önpusztító természete még az Olvasó számára is kiismerhetetlenné teszi. Miután ráveszik, hogy egyáltalán dolgozzon, az emberek számára értelmetlennek tűnő kéréssel áll elő – a trisolarisiak azonban keményen az életére törnek ezért.

Az író ezek után „magasabb fokozatba kapcsol” és futurisztikus városokat, bámulatos űrcsatákat kapunk, miközben a kilátásaink a biztos győzelem és a biztos vereség között vadul cikáznak. Újabb technológiák és Lui Ji magányos, reménytelen küzdelme vezet végül a könyv tetőpontjához. A borítón lévő két mondattal kapcsolatban sokféle elképzelésem volt, hol és kik között fog elhangzani, de a végeredmény minden elképzelésemnél nagyszabásúbb volt. Merész, de lehengerlő keretes szerkezetet alkotott így a szerző.

Nem igazán tudok negatívumot említeni ezzel a kötettel kapcsolatban. Az első kötet pozitívumait megtartva, a hibáit kijavítva sikerült Cixin Liunak egy nagyszerű regényt produkálnia. Ebben a 650 oldalban szinte minden benne van: társadalmi dráma, önfeledt szerelmesek, politika, technológia, terror, akció, filozófia. Mindenkinek szívesen ajánlom, még akár az első kötet elolvasása nélkül is.

Értékelésem:

5/5

“Dupla ajánló” egy klasszikushoz és a sorozat harmadik kötetéhez:

Síkföld
Pár évvel ezelőtt olvastam Edwin A. Abbott Síkföld című kisregényét. Ebben főhősünk egy négyszög, aki kétdimenziós (sík) világában él más geometriai alakzatokkal együtt. Miután megismertünk Síkföld társadalmát és hétköznapjait, megtörténik az elképzelhetetlen: egy kör tűnik fel főhősünk szeme előtt a semmiből, mérete változik, eltűnik, felbukkan. Egy gömb halad át a sík világon. A gömb beszámol 2D-s négyszögünknek a harmadik dimenzióról és arról, ő hogyan látja Síkföldet, végül ki is ragadja főhősünket “papírra feszített” világából és bemutatja számára a 0-, 1-, 2- és 3-dimenziós világok és lények közti különbségeket. Az utazás során az Olvasó agya egyszerre szórakozik az érdekes világokon és lendül végeláthatatlan munkába, hogy elképzelje, mit láthat egy 4D-s lény, amikor ránk néz, és milyen is lehet ő maga.

A halál vége (A Háromtest-trilógia befejező kötete)
Amikor azt olvastam, “az egész univerzum sorsa a tét”, csak legyintettem. Amikor egy sorozat az egekbe emeli a tétet, az gyakran a minőség rovására megy. Ám Cixin Liu tudta, hogyan lépjen a csillagok közül az univerzumok közé. Miközben a korábbi könyveket is túlszárnyaló időbeli ugrásokat teszünk, a Föld és a Trisolaris közötti helyzet pedig érzelmi hullámvasúttá változik, az író a következő szintre lépteti a már sokak által feszegetett “felsőbb dimenziós lények és terek” témát és Abbott Síkföldjének “felnőtt”, nagyszabású űropera verzióját kapjuk tőle, amiben már nem csak a naprendszerünk, már nem csak az univerzumunk a tét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük