Értékelések,  Könyvek

J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter 5.)

Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.

Kiadó: Animus Kiadó

Kiadás éve: 2003 (eredeti angol: 2003)

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Oldalszám: 752

Kor: 16 éves kortól ajánlom

Moly százalék: 93% (4076 értékelés alapján)

Sorozatrészek:

  1. Harry Potter és a bölcsek köve
  2. Harry Potter és a Titkok Kamrája
  3. Harry Potter és az azkabani fogoly
  4. Harry Potter és a Tűz Serlege
  5. Harry Potter és a Főnix Rendje
  6. Harry Potter és a Félvér Herceg
  7. Harry Potter és a Halál ereklyéi
  8. Harry Potter és az elátkozott gyermek
Értékelésem

A Harry Potter és a Főnix Rendje volt az a Harry Potter kötet, aminek végre úgy állhattam neki, hogy szinte teljesen ismeretlen volt a cselekmény számomra, ugyanis innentől kezdve már nem néztem meg a filmeket. Néhány dolgot persze tudok a befejező kötetekről, hiszen pár apróbb részletet így is elkaptam a filmekből, és ennyi idő alatt az internetes spoilereket is lehetetlen volt kikerülni.

Az újdonság érzete miatt tehát most voltam a leglelkesebb, ugyanis nagyon kíváncsi voltam, mi fog történni. Ugyanakkor ez a leghosszabb kötet, így fenntartásaim is voltak már az elejétől kezdve, ami végülis nem volt alaptalan.

Bár kellően izgalmas események közepében találjuk magunkat az első pár fejezetben, sajnos néhány fejezet múlva, úgy éreztem, hogy hamar ellaposodott a történet. Nem éreztem azt, mint az előző részeknél, hogy valami mindig viszi előre a cselekményt. Mintha egy helyben toporogtunk volna Harry idegesítő gondolataival. Ugyanis igen, ebben a részben kifejezetten irritálónak találtam főhősünket. Egyre inkább türelmetlen, dühös és önző gondolatai voltak, ráadásul indulatait sokszor barátain vezette le.

Éppen emiatt, és mert ezt a kötetet éreztem a legeseménytelenebbnek, elég nyögvenyelősen tudtam csak haladni vele. Bizony úgy érzem, hogy nem tett jót a kötetnek ez a magas oldalszám, és csak húzta az írónő a történéseket.

A kötet egyik legjelentősebb szereplője Dolores Umbridge volt. Bár rég utáltam ennyire karaktert, mint ezt a nőszemélyt, mégis a hozzá fűződő jelenetek nagyon sokat adtak hozzá a könyv humorához. Rengeteget nevettem a McGalagony professzorral közös jeleneteken, és ha lehet, itt mégjobban megkedveltem a Griffendél házvezetőjét. A sajátságos kimért stílusában előadott beszólásai egyszerűen zseniálisak voltak, imádtam minden egyes szavát ezeknek a dialógusoknak.

A könyvnek számomra nagyon egyedi hangulatot adott Dumbledore Serege, vagyis a Harry által vezetett titkos önvédelmi csoport. Főleg az elején, amikor részletesebb betekintést nyerhettünk az órákba, nagyon élveztem azokat. Az, amilyen lelkesedéssel tanultak, és mindenki egyre ügyesebbé és magabiztosabbá vált a saját maguk megvédését szolgáló bűbájok gyakorlása közben, nagyon tetszett. Úgy éreztem, végre igazán fontos dolgot tesznek magukért a diákok sokkal gyakorlatiasabb keretek között.

A romantikusnak nevezhető jelenetekből is egyre többet kaptunk, főleg ami Harry és Cho kapcsolatát illeti. Főleg az esetlenség jellemezte ezeket, úgyhogy azért itt is kaptunk pár vicces pillanatot. Hermionén és Ronon pedig talán most mégnehezebben igazodtam ki, de azért a féltékenykedés magáért beszélt.

A Pitonnal való találkozások száma is nőtt ebben a részben, hála az okklumencia óráknak. Ezek az órák félelemmel vegyes izgalmat jelentettek számomra is, hiszen sose tudtam, mire számítsak a professzortól. Ugyanakkor kedvencemmé váltak azok a jelenetek, amikor Piton elméjén keresztül betekintést nyerhettünk nem csak az ő, de Harry szüleinek a múltjába is. Meglepő, ugyanakkor nagyon érdekes volt megismerni a fiatalkori énjüket, és egy kicsit jobban megérthettük Piton gyűlöletének okát is.

A Harry-t sújtó egyre gyakoribb és egyre szörnyűbb álmok, látomások a negyedik résznél is sötétebb hangulatot kölcsönöztek ennek a résznek. Dumbledore rejtélyes viselkedése pedig csak hab volt a tortán, hiszen ha már az igazgatóban is kételkedni kezdünk, ott bizony van ok az aggodalomra.

Összességében ez a néhány dolog volt az, ami számomra kiemelkedő és igazán érdekes volt a könyvben. Sajnos a végső izgalmak sem hozták el számomra azt az „úristen, nem tudom letenni” érzést. Sajnáltam a szereplőket az utolsó fejezetekben történtek miatt, de valahogy ezt a fájdalmat se tudta nekem most igazán átadni az írónő.

Bár kicsit lankadt lelkesedéssel, de azért továbbra is kíváncsian fogok belevágni a következő kötetbe. Sokaktól hallottam, hogy az lesz a legjobb és talán legeseménydúsabb is, és a hossza is egy kicsit kevesebb lesz, ezért reménykedek. 🙂

Értékelésem:

3/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük