Értékelések,  Könyvek

Sienna Cole: Négyszáz nap szabadság

Elképzelted ​már, milyen lenne egyszerűen kilépni az életedből?
Magad mögött hagyni mindent?

Dena egy jó nevű londoni reklámügynökségnél dolgozik, és minden vágya, hogy fényes karriert fusson be a szakmájában. A barátja épp arra készül, hogy megkéri a kezét, Dena azonban hallani sem akar a házasságról. Jason a cég nőcsábásza, igazi életművész, akinek mindig lapul egy vicc a tarsolyában. A bohócjelmez mögött azonban régi sérelmek lappanganak. A hallgatag és megközelíthetetlen Patrick áll az ügynökség élén, és egy nap ő örökli az egész reklámbirodalmat. Házassága zátonyra fut, mikor megtudja, hogy a felesége megcsalja.
Mindhármuk élete gyökeres fordulatot vesz, amikor egy ártatlannak induló hétvégi kiruccanás szenvedélyes afférba torkollik. A rendhagyó, titkos viszony felforgatja mindennapjaikat, melyek már egyikük számára sem ígérnek boldogságot. Úgy határoznak, belevágnak életük legnagyobb kalandjába, hogy megtalálják és megtapasztalják a mindannyiuk által áhított szabadságot.
De vajon van-e létjogosultsága egy ilyen kapcsolatnak? Létezik-e korlátlan szabadság? És ha igen, hol kell keresni? Meg lehet-e szabadulni a múlt árnyaitól?
Sienna Cole szenvedéllyel és drámával tűzdelt romantikus története ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben az utazás nemcsak lélegzetelállító tájakra kalauzol, de a lélek legmélyebb bugyraiba is elvezet.

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 448

Kor: 18 éves kortól ajánlom

Moly százalék: 81% (177 értékelés alapján)

Sorozatrészek: Egyrészes, de van egy előzménynovellája: Az álmok küszöbén

Értékelésem

Magyar írók műveit ritkán veszem a kezembe. Ez nem azért van, mert azt gondolnám, hogy az ők könyveik nem adhatnak ugyanakkora élményt, mint a világszinten ismert és sikeres íróké. Csupán kevesebben vannak, és szerintem nem is kapnak akkora figyelmet, nem szokták annyira felkapni őket, éppen ezért hozzám is kevesebb jut el belőlük.  Sienna Cole könyveiről viszont már rengeteg jót olvastam, ezért is vettem meg az egyik akció alkalmával a Négyszáz nap szabadságot. Valamiért azonban sokáig halogattam az elolvasását. Talán a borító tehet róla, ami miatt egy kicsit féltem tőle, hogy egy tucatkönyvről lesz szó. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

A regény kezdetekor jócskán belecsöppenünk az események közepébe, és be kell, hogy valljam, az elején emiatt elég gyorsan kételkedni is kezdtem. Úgy gondoltam, ha ilyen gyorsan történnek a dolgok, nem lesz már mit mondania a történetnek a maradék négyszáz oldalban. A szereplőknek se sikerült megnyerniük elsőre. Nem igazán sikerült megértenem Denát, és nagyon szemét dolognak tartottam azt, ahogy a barátjával viselkedett. A Jasonnel és Patrickkel való kapcsolata is elég furcsa volt nekem először, valahogy nem éreztem igazinak, és nem is értettem, hogy lehet egyszerre két férfival ilyen viszonyban lenni. Bár tudom, hogy a történet szerint már régen ismerték egymást, valahogy ezt se hittem el az elején.

Mindenesetre ahogy telt az idő, egyre inkább elhittem a történteket. Talán az utazás kezdetétől vált számomra egyre hitelesebbé és kidolgozattabbá minden. Innentől kezdve sokkal kisebb lépésekben haladtunk, a gyakori párbeszédek által pedig egyre jobban megismerhettem a két férfit is.

Denát amennyire nem értettem, és kicsit idegesítőnek is találtam az elején, a történtet előrehaladtával egyre szimpatikusabbá vált a karaktere. Ugyanakkor korántsem volt tökéletes: nem mindig cselekedett helyesen, és sokszor nem tudta mi a következő lépés, talán éppen ezért is tudtam vele azonosulni. Hosszú út állt előtte, hogy megismerje igazán önmagát, és rájöjjön, valójában mit is szeretne az élettől. Ennek a hosszú folyamatnak egy kis szeletébe nyerhettünk betekintést az egy éves utazás alatt.

Jason karaktere először nagyon felszínesnek, és egyszerűnek tűnt, hiszen csak a laza, vicces, és mindig könnyed oldalát engedte láttatni mások előtt. Mintha semmi problémája nem lenne az életben, és nem is lehetne őt igazán komolyan venni. Talán ő okozott ilyen szempontból a legnagyobb meglepetést. Amikor megismertük a múltját, és egyre inkább engedni láttatta a valódi énjét, rájöhettünk, hogy sokkal több rejlik benne.

A legérdekesebb karakter számomra viszont kétségtelenül Patrick volt. Ő már az elejétől fogva valahogy olyan kiszámíthatatlannak látszott. A mindig udvarias, ugyanakkor kicsit kimért és merev férfi esetében sose tudhattuk, mire számítsunk. Egy igazi művészlélek, aki mindig mély érzelmekről tanúskodott.

Ahhoz képest, hogy egy könnyed, nyári olvasmányra számítottam, ez a könyv sokkal több volt annál. Bár az utazás során rengeteg helyre ellátogatunk, nekem mégis sokkal fontosabb volt az, amilyen belső utazásnak tanúi lehettünk a karakterek kibontakozása és fejlődése során. Sokkal komolyabb és drámaibb cselekményt kaptam, mint az elején gondoltam volna: önmagunk megtalálása már önmagában egy komoly téma, azonban a családi drámák és függőségek is jelentős szerepet kaptak, ami miatt mégmélyebb érzelmeket váltott ki a könyv. A komolyságot azonban itt-ott megszakították a humoros jelenetek is, amiken nagyon jókat tudtam nevetni, és erre szükség is volt a hangulat oldása érdekében.

A regény második felében eljött az a pont, ahol azt éreztem: új kedvenc írót avattam. Olyan mélyenszántó gondolatokat kaptunk, és olyan különlegesen megírva, amitől úgy érzem, minden más könyve is érdekel az írónőnek. Kíváncsian várom, milyen élményt kapok tőle legközelebb.

Értékelésem:

4.5/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük