Értékelések,  Könyvek

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.
Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.
A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…

Kiadó: L&L Kiadó

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 336

Moly százalék: 77% (1557 értékelés alapján)

Kor: 14 éves kortól ajánlom

Sorozatrészek: Egyrészes

Értékelésem

Leiner Laura neve főleg a tinédzser olvasók számára lehet ismerős, de azért minden korosztályból vannak, akik szeretik, hiszen igen egyedi stílussal rendelkezik, már-már külön fogalomként tekintünk a „Leiner Laura stílusra”. Ami engem illet, az írónővel még gimis koromban ismerkedtem meg a Szent Johanna Gimi sorozaton keresztül, azóta pedig nem is olyan rég végeztem a Bexi-sorozattal is. Bár már 23 éves vagyok, és sokan ilyen idősen már azt mondják, hogy „kinőttek” ebből, nálam nem is volt kérdés, hogy fogok még az írónőtől olvasni. Egyszerűen felüdülésként hatottak rám eddig a könyvei, ha valami könnyedebbre vágytam, mindig remek választásnak bizonyult, és van olyan is, hogy tényleg, konkrétan az ő stílusára van szükségem.
Miután végeztem két hosszú sorozatával is, és a legújabbnak még nem jött ki mindegyik része, tudtam, hogy most valamelyik egyrészes könyve fog sorra kerülni. A választásban a téma is segített, ami az olvasáskor eléggé aktuális volt nálam, illetve a történet játszódásának időpontja is, ami tél, Szilveszter. Bár már tavasz eleje volt, amikor olvastam, mégis ez tűnt a legaktuálisabb választásnak, így került sorra az Akkor szakítsunk.
Erről a könyvről elég sok rosszat hallottam. Legalábbis azoktól, akik már olvasták más könyveit is, olyan vélemények jöttek, hogy ez nem olyan jó, mint a többi, ez az egyik leggyengébb Leiner Laura könyv. Emiatt kicsit féltem belekezdeni, nem tudtam érdemes-e, de úgy voltam vele, fordult már elő olyan, hogy én teljesen mást éreztem egy könyvvel kapcsolatban, mint a többség, és mivel a tartalom felkeltette az érdeklődésemet, így adtam egy esélyt a könyvnek.
Maga a cselekmény csupán egyetlen éjszakát foglal magában, ami nem más, mint a Szilveszter éjszaka, illetve kisebb visszatekintések vannak a múltba. A történet alaphelyzete az, hogy Lia és Norbi december 24-én szakítottak, és így mindösszesen 7 nappal a történtek után mindketten próbálják bebizonyítani egymásnak, hogy ők bizony teljesen túl vannak a másikon, és jól érzik magukat a másik nélkül is szilveszter éjszaka.
Számomra egy Leiner Laura könyv azt is jelenti, hogy egyszerűen úgy van megírva a könyv, annyira pörgős, és úgy építi a cselekményt az írónő, hogy észre se veszem, az oldalak gyorsan fogynak, és nagyon hamar a végére lehet éri egy könyvnek. Na igen, itt viszont nem ez volt a helyzet. Bár az elején még elhittem, hogy itt is így lesz, valójában az egész cselekmény untatott. Nem történt semmi izgalmas, ami miatt vártam volna, mi történik a következő oldalon. Talán egyedül a végefele éreztem egy kis izgalmat, amikor is végre Szánkó bulijába értek a fiatalok, és kiderülhetett, kit is fogunk látni Norbi oldalán, és ez hogyan alakítja az eseményeket. Azonban itt sem történt igazán semmi olyan, amire ne lehetett volna számítani. Sajnos így az egész könyv számomra elég szenvedős volt, a haladás vele nehézkesen ment, és a második felénél már inkább vártam, hogy vége legyen a könyvnek, mint sem élveztem volna. A megszokott izgalmak elmaradtak, végig csak értelmetlenül bolyongtunk Budapesten, és a megszokott humor is csak néha tudott megnevettetni, a legtöbbet már inkább erőltetettnek éreztem.
A karakterekről is ejtenék pár szót. Eddig általában szerettem, és érdekesnek találtam Laura karaktereit annak ellenére, hogy fedeztem fel hasonlóságot közöttük. Itt viszont már valahogy sablonosnak hatottak számomra, de ami igazán negatívum volt az az, hogy megszeretni se tudtam őket, valahogy minden karakternek volt olyan tulajdonsága, ami miatt inkább idegesítőnek találtam őket. Igazából nem tudok kiemelni egy szereplőt se nagyon, mert talán Szilveszteren és az egyetemistákon kívül minden gimis karaktert nagyon gyerekesnek találtam.
Ami Lia és Norbi kapcsolatát jellemzi, elég kiszámítható volt, hogy mi fog történni a könyv végén, azonban mégis több bonyodalmat vagy fordulatot vártam volna benne. Ahogy egymással viselkedtek, az enyhén szólva is gyerekes volt. Még az elején jókat nevettem azon, ahogy szívatják egymást, de aztán már kezdett unalmassá válni, és igazából hihetetlen is volt számomra, hogy viselkedhet így egymással két személy. És elvileg Lia szerint ez jellemezte az egész kapcsolatukat, sokszor emlegette a „trollkodás” szót, és ennek őszintén, nem sok értelmét láttam, és annak se, hogy mit is látott emiatt Norbiban, hogy hű, hát mennyire jó, mert ő mekkora egy „troll”. Na igen, ezt nem sikerült megértenem. Amit Norbi Liáért tenni akart, az volt a legszimpatikusabb számomra az egész könyvben, viszont az ezzel kapcsolatos konfliktus helyzetet enyhén szólva is nevetségesnek találtam. Félreértés ne essék, a továbbtanulás, és hogy ki merre megy, illetve a különválás gondolata tényleg valóságos probléma, azonban ahogy ezt lekezelték, hihetetlen volt. Konkrétan mindketten ugyanazt a szándékot várták volna a másiktól, de egyikük sem volt hajlandó kimondani, és ezen a végtelenségig el tudtak vitatkozni, aztán inkább szakítottak, mintsem kimondtak volna egy hülye szót. És bár itt az egész dolog Liára lett kenve, azért azt ne mondja nekem senki, hogy azok után, hogy Lia szakítani akart, Norbi nem tudott volna megszólalni, és ahelyett, hogy azt hajtogatta volna, hogy várjunk 2 napot, kibökte volna azt a pár szót, amivel megmentheti a kapcsolatukat…

Összességében sajnos elmondhatom, hogy most egyet kell értenem a többséggel, és ez a könyv csalódást okozott. Se a cselekmény, se a humor nem tudott ezúttal megvenni magának. Tényleg valahogy erőltetettnek hatott nekem az egész. Talán keményen hangzik, de az eddig megszokott színvonal után nem igazán értettem, ez az ötlet miért érdemel egy teljes könyvet. Hirtelen nem igazán jut pozitív az eszembe róla, azon kívül, hogy azért egyszer-kétszer még így is sikerült megnevettetnie. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak, akiknek még így is tetszett a könyv, ezért nem szeretném elvenni senki kedvét az olvasástól, ez az én személyes véleményem, ha érdekel a történet, egy esélyt azért lehet adni a könyvnek. Engem pedig nem tántorított el attól, hogy ugyanolyan lelkesen álljak majd neki a többi Leiner Laura kötetnek, hiszen azért akad még pár, amit nem olvastam, és reméljük, a lista csak bővülni fog.

Értékelésem:

2/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük