Értékelések,  Könyvek

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter 3.)

Harry Potter szokásos rémes vakációját tölti Dursley-éknél, ám a helyzet úgy elfajul, hogy Harry elviharzik a Privet Drive-ról. Így köt ki a Kóbor Grimbuszon, ami elviszi őt abba a világba, ahová egész nyáron vágyott. Az Abszol úton ijesztő hírek járják: az Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett börtönből megszökött egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába tart. Harry pedig egy véletlen folytán tudomást szerez róla, hogy az illető az ő nyomát követi.

Kiadó: Animus Kiadó

Kiadás éve: 2000 (eredeti angol: 1999)

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Oldalszám: 480

Kor: 14 éves kortól ajánlom

Moly százalék: 96% (4530 értékelés alapján)

Sorozatrészek: 

  1. Harry Potter és a bölcsek köve
  2. Harry Potter és a Titkok Kamrája
  3. Harry Potter és az azkabani fogoly
  4. Harry Potter és a Tűz Serlege
  5. Harry Potter és a Főnix Rendje
  6. Harry Potter és a Félvér Herceg
  7. Harry Potter és a Halál ereklyéi
  8. Harry Potter és az elátkozott gyermek
Értékelésem

A Harry Potter és az azkabani fogolyba amiatt talán egy kicsit nagyobb elvárásokkal kezdtem bele, hogy a már látott filmek közül ez a rész volt a kedvencem. Azokat a dolgokat, amiket ott szerettem, itt is ugyanúgy megvoltak. Gondolok itt többek között a dementorokra, az időutazásra, a patrónus bűbájra, és az animágusokra. Valahogy az egész könyvnek olyan különleges, varázslatos és sötét hangulata lett tőlük, és ez nagyon tetszett, végig egy kis félelemmel átitatott izgalom járt át olvasás közben.

A könyv cselekményét tekintve itt főleg a dementorok és Sirius Black körül forog, aki Harry szüleinek halálát is okozta, és bár eddig az Azkabanban töltötte büntetés, nemrégiben megszökött a börtönből. Az a hír járja, hogy nagybátyja hatalmas fenyegetettséget jelent jelent Harry-re nézve, ezért óvatosnak kell lennie, hogy elkerülje a veszélyt.

Bár a filmből megmaradt halvány emlékeim alapján nagyon eseménydús volt ez a rész, a könyvnél mégis azt éreztem, hogy a cselekmény maga nem annyira pörgős. Inkább az érzelmek, a múlt eseményei és Harry szülei kaptak hangsúlyt. Nemcsak a haláluk körüli körülmények, hanem Harry emlékei róluk és a gyász, ami benne van miattuk.

Úgy éreztem, hogy ebben a részben nagy változáson ment keresztül a fiú, mintha itt kezdett volna leglátványosabban a kamaszkorba érni, és önállósodni. Már határozottan kiállt maga mellett, sőt egy kicsit szerintem „szemtelenné” is vált néhányszor. Visszabeszélt, és főleg Vernon bácsit tekintve még kisebb zsarolásokhoz is folyamodott. Na nem mintha nem érdemelte volna meg… 😀 A gyűlölet és bosszúvágy is eléggé felerősödtek főhősünkben, amik már korántsem kisfiús vonások voltak.

Ami a barátaival való kapcsolatát illeti, azok is bonyolódtak. Főleg a Hermione és Ron közötti veszekedések voltak itt folyamatosan jelen, amiket szó se róla, egy idő után már egy kicsit túlzásnak éreztem. Annyira makacsok voltak mindketten, és már azon imádkoztam, hogy „Istenem, béküljenek már ki!”. Ezek miatt Harry viszont egy kicsit két tűz közé került, és nehéz volt neki, hiszen két barátja közül kellett volna választania.

A könyvben még nagy szerepet játszott Csikócsőr, Hagrid hippogriffje is. Rettentően sajnáltam őt és Hagridot is, hiszen nagyon szívén viselte ezeknek a különös lényeknek a sorsát. Az viszonyt figyelemreméltó volt, hogy a három jóbarát, ha közben nézeteltéréseik is voltak, de végülis mindent megtettek annak érdekében, hogy megmentsék az állatot.

A tanárok közül ebben a részben Lupin volt az egyik kedvencem, imádtam a stílusát, a jóságát, és a beszélgetéseit Harry-vel. A jóslástan órák szintén maradandó élményt nyújtottak, ezek főleg humort csempésztek a könyvbe. Trelawney professzoron egyszerűen annyira jókat tudtam nevetni, mind a jóslásain, mind ahogy a fiúk kitalációira reagált. Ő volt az első tanár, akinek teljesen sikerült kivernie a biztosítékot Hermionénél. Nem csoda, hogy az volt az egyik kedvenc jelenetem, amikor a lány a sarkára állt, megmondta a magáét, majd leadta a tárgyat.

A könyv végi tetőpont úgy érzem itt kevésbé cselekményközpontú volt, inkább a titkok feltárásán volt a hangsúly. Ez viszont nem volt baj, hiszen valahogy a múlt eseményeit is lassan ki kell bogozni. Így egyre jobban megértjük a szereplők motiváltságát, és részeseivé válunk a világnak.

Ezek után pedig el is érkeztem az első vaskosabb Harry Potter könyvhöz, a Tűz Serlegéhez, ami emiatt még inkább kíváncsivá tett, hamarosan annak az értékelésével is érkezem!

Értékelésem:

4.5/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük