Értékelések,  Könyvek

Diana Gabaldon: Az idegen (Outlander 1.)

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.
Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2010 (eredeti angol: 1991)

Fordította: Farkas Veronika

Oldalszám: 908

Kiadói sorozatnév: Arany pöttyös

Moly százalék: 90% (1254 értékelés alapján)

Kor: 18 éves kortól ajánlom

Sorozatrészek:

1. Az idegen

2. Szitakötő borostyánban

3. Az utazó 1-2.

4. Őszi dobszó 1-2.

5. A lángoló kereszt 1-2.

6. Hó és hamu lehelete 1-2.

 

 

További kötetei angol nyelven:

0,5. Virgins

7. An Echo in the Bone

7,5. The Space Between

8. A Leaf on the Wind of All Hallows

8,5. A Trail of Fire

Értékelésem

Diana Gabaldon: Outlander sorozata régóta a várólistámon szerepelt. Főként az keltette fel az érdeklődésemet a könyv iránt, hogy annyian odáig voltak/vannak érte. Ami miatt sokáig mégis halogattam az olvasást, az az volt, hogy eddig nem igazán érdekeltek a történelmi könyvek, így kicsit tartottam ettől is. Viszont mivel ez a történelmi romantikusok körébe tartozik, így egy fokkal mégis könnyebb olvasmánynak tűnt. Mégis, valahogy volt bennem egy kis félelem, hogy unni fogom, hiszen többnyire mai korban játszódó könyveket olvastam eddig, így nem nagyon volt még tapasztalatom, hogy mennyire lehet izgalmas egy 18. században zajló történet, és tudom-e majd élvezni. Ezen kívül pedig egy ideje néhány rossz olvasási élmény miatt az 500 oldalas, vagy afeletti könyveket is kerültem, és ez a 900 oldal tényleg nagy falatnak tűnt számomra, ilyen hosszú könyvet még nem is olvastam korábban. Az időutazós téma viszont nagyon felkeltette a kíváncsiságomat, így úgy döntöttem, belevágok.

A történet a jelenben, pontosabban 1945-ben kezdődik, a II. világháború után, amikor Claire éppen a második nászútját tölti férjével, Frankkel. Egy kicsit megismerhetjük a kapcsolatukat, azonban erre nincs sok idő, ugyanis egy véletlen folytán Claire visszautazik az időben, 1743-ba. A jelenben játszódó jelenetek még nem sok izgalmat tartogatnak számunkra, bár rejtélyes történések már az első pár oldalon előfordulnak.

Azt gondolnánk, az időutazás beindítja a történéseket, és bár az elején valóban az események kellős közepébe érkezünk, és a Jamie-vel való találkozás is elég izgalmas körülmények között történik, nem sokkal később a történet egy kicsit leül, lelassul, és ezután egy kicsit nehezen is indul be újra. Ami az elején engem egy kicsit zavart, az az volt, ahogy Claire belecsöppen ebbe a világ, és túl hirtelen fogadja el a dolgokat. Bár egy kis ideig valóban nem érti mi történt vele, és hol van, miután rájön, nem sokáig rágódik rajta. Persze ez a része még jobban elfogadható lenne, mivel nem tud változtatni a helyzeten, viszont a Frankkel kapcsolatos gondolatait is hiányoltam. Úgy éreztem, nem sokáig gondolt a férjére, ami számomra kicsit hihetetlen volt. Egy kis ideig persze igen, utána viszont hirtelen mintha teljesen elfelejtette volna. Ez nekem nem igazán volt hiteles, ahhoz képest, hogy állítólag nagyon szerették egymást.

Hogy őszinte legyek, miután elrendeződtek a Claire megjelenése körül adódó problémák, a könyv számomra sokszor unalmassá vált. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem sok időm volt ekkor olvasni, így nem is tudtam úgy elmerülni a történetben. Nagyon kis lépésekben, lassan haladtam, és talán ez egy ilyen hosszú, lassabb lefolyású könyvnél mégkedvezőtlenebbül hat. Egyszer félre is kellett tennem, és olvasnom közben valami mást, hogy utána nagyobb lelkesedéssel ülhessek neki újra. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy ezután milyennek éreztem az olvasást, viszont ami biztos, hogy szerencsére a könyv utolsó 200-300 oldalára nagyon felpörögtek az események, és onnantól kezdve beleszerettem, letehetetlen volt. Az itt történtek mindenért kárpótoltak.

Imádtam Jamie és Claire párosát. Hihetetlen volt, hogy ilyen ellentétek, és mégis mennyire jól tudnak érteni a másik nyelvén. A kor, ahol felnőttek, teljesen más értékrendekkel bírt, és a nőkkel is másképp bántak akkoriban. Claire ezt nehezen fogadta el, és szerette volna, ha az ő szavát is meghallják, egyenrangú félként kezelik. Ez rengetek vitához, és sokszor nagyon vicces jelenetekhez vezetett Jókat nevettem rajta, ugyanakkor érdekes is volt a részese lenni.  A szereplők közül természetesen Jamie volt a  kedvencem, szerintem női olvasóként nem csak Claire szívét, de a miénket is könnyen elnyerte magának a jóságával, bátorságával, és odaadó szeretetével. Claire-t is nagyon szerettem, jó volt egy erős, okos és talpraesett női karakterről olvasni, aki nem riad vissza semmitől. A kettejük közötti vonzalom lassan szerelemmé és nagyon erős kötődéssé alakult, amit Diana Gabaldon gyönyörűen és teljesen valóságosan tudott átadni. Látszott, hogy bármit megtennének egymásért. A a többi skótot is sikerült idővel megkedveltem. Bár van egy egyedi stílusok, végig testvériességet mutattak, Murtagh-gal az élen.

Amilyen erősre sikeredett a könyv vége, annyira volt szívszorító és kegyetlen is egyben. Szörnyű, amin a szereplőknek keresztül kellett menniük. Randall kapitány egy igazi szörnyeteg volt, egyszerűen akármit tett, mindig sikerült felülmúlnia gonoszságát. Undorító, amiket művelt. Hogy őszinte legyek, először fel sem fogtam. A Jamie-vel történtek, bár valóban szörnyűek voltak, tudjátok, valahogy elsőre nekem nem jöttek át teljesen. Utána viszont, amikor részletesen elmesélte a dolgokat Claire-nek, na, az telibe talált. Ebből is látszik, mennyi múlik azon, hogy valami hogyan van megírva. Az írónő pedig nagyon pontosan át tudta adni az érzelmeket és hogy azok a fajta kegyetlenségek mit művelnek az emberrel. Ennél a résznél végig izgultam, hogy a történet jó fordulatot vegyen, egyszerűen nem bírtam volna elviselni, ha valami történik. Szerencsére, a lezárással sem volt semmi gond, az utolsó jelenet egyszerre tett elégedetté, ugyanakkor kíváncsivá a következő részre.

Ez a történet biztos, hogy az egyik leszebben megírt, legigazibb szerelmi történet, amivel eddigi olvasásaim során találkoztam. Bár történelmi, az első rész a szerelmet helyezi előtérbe, így főleg olyanoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus műfajt, emellett pedig kíváncsiak, milyen is volt a 18. századi élet.

Sajnos ez az értékelés nagyon hosszú idő után született meg, már több, mint 1 éve olvastam a könyvet. Egyszer már nagy részét megírtam ennek az értékelésnek, ami sajnos elveszett. Így biztos, hogy nem tudtam úgy és olyan pontosan átadni a könyvvel kapcsolatos gondolataimat, ahogy azt eredetileg akartam, hiszen az emlékek halványulnak. Mindenesetre nem is akartam vélemény nélkül hagyni ezt a könyvet, hiszen hatalmas kedvenccé vált mind a történet, mind a szereplők, és azóta a sorozat is. Várom, hogy visszatérjek ebbe a világba, és a nyár folyamán biztos, hogy sort fogok keríteni a folytatásra. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra a 2. rész, és alig várom, hogy beszámolhassak nektek róla!

Értékelésem:

4.5/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük