Értékelések,  Könyvek

Nicola Yoon: Everything, everything (Minden, minden – angol nyelven) könyvértékelés & Milyen volt először angol nyelvű regényt olvasni? – beszámoló

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Kiadó: GABO Kiadó

Kiadás éve: 2016 (eredeti angol: 2015)

Fordította: Szabó Luca

Oldalszám: 334

Moly százalék: 87% (1182 értékelés alapján)

Kor: 14-16 éves kortól ajánlom

Sorozatrészek: Egyrészes

Értékelésem

Az idegen nyelven történő olvasás évek óta a terveim között szerepel, ami nálam konkrétan az angolt jelenti. Nagyon szeretem a nyelvet, ezért régóta nézek felirattal sorozatokat is, azonban egy teljes könyvbe valahogy mindig féltem belekezdeni. Mivel szerettem volna kicsit fokozatosabbá tenni a dolgot, megvettem az Oxword Bookworms könyvek közül mind a 6 szintből egyet-egyet. Ezek a könyvek különböző angol nyelvű regények könnyített változatai. A legkönnyebb szinttől haladtam a legnehezebb felé, és nem is volt rossz, viszont kicsit unalmasnak találtam a dolgot, így csak a 4. szintig jutottam. Ezután úgy döntöttem, belevágok egy „teljes értékű” angol könyvbe, amit könnyebbnek vélek, de legalább eredeti formájában olvashatom. Sokáig olyan könyvek voltak tervben, amiknek magyarul nem jelent meg az összes részük, így kiszemeltem Katherine Applegate: The Islanders sorozatát (magyarul Szívzűrök-sorozat), ami magyarul nagy kedvencem, de nem került kiadásra az utolsó 3 kötete. Ez azóta is tervben van, de még nem került sor a beszerzésére. A tavalyi Könyvfesztiválon azonban kedvezményesen lehetett vásárolni idegen nyelvű könyveket, és végül így esett a választásom Nicola Yoon: Everything, everything című könyvére, aminek már a filmes adaptációja is kijött 2017-ben.

 

Milyen volt angol nyelven olvasni?

Az angolul olvasásnak több előnye is van. Egyrészt olyan könyveket is elolvashatsz, amik nem jelennek meg magyar nyelven. Nem egy példát tudnék rá mondani, amikor egy sorozatot elkaszálnak a magyar kiadók, X részig lefordítják, utána pedig nem fejezik be a maradék rész kiadását. Ilyenkor nagyon jól tud jönni, ha valaki bele mer vágni eredeti nyelven a könyvbe.

A másik, hogy bár Magyarországon nagyon drágán lehet őket kapni, pl. Book Depository-n sokszor ki lehet fogni olyan kiadásokat, hogy igazából még olcsóbban is szerezzük be az adott könyvet idegen nyelven, sőt, még a szállítás is ingyenes.

A legfontosabb pedig, ami miatt valószínűleg a legtöbben belevágunk az az, hogy fejleszti a nyelvtudást: Furcsa, és kicsit néha elkeserítő élmény is volt az elején, hogy mennyi szó fordult elő, amit nem ismertem. Tudom, hogy sokan azt tanácsolják, ne szótárazzunk, csak amikor nagyon muszáj, de én képtelen voltam megállni. Biztos, hogy sokszor az olvasási élmény rovására ment, de én végig szótáraztam a könyvet. Hiába az ilyen-olyan nyelvvizsga, nagyon meglátszott, hogy nem használom a nyelvet évek óta. Konkrétan a könyv első negyedében több mint 300 szót gyűjtöttem ki, ami ismeretlen volt számomra, vagy nem emlékeztem biztosan rá. Ez egy elég ijesztő szám. Az én módszerem az volt, hogy egy offline fordító program segítségével olvasás közben mindig gyorsan kikerestem az ismeretlen szót, és elmentettem a kedvencek közé, hogy később ki tudjam írkálni egy füzetbe. Na persze a kiírkálós résznek nem jutottam a végére, körülbelül 10 oldalnyi szót írtam ki, a többit majd utólag fogom megcsinálni. Ezeket amikor időm engedte, buszon, villamoson tanulgattam, hogy tényleg bővüljön a szókincsem, lehetőleg ne csak passzívan.

Nem csak a szavak voltak hasznosak, a kifejezések is. Szerintem egy általános szókincsben, amit az iskolában tanítanak nekünk, nagyon sok minden nincs benne, amit egyébként az angol anyanyelvűek minden nap használnak. Úgy érzem tehát, hogy nagyon sokat tanultam olvasás közben. Ha nem is jegyeztem meg mindent elsőre, azért vannak bizonyos szavak, amik egy regény szókincsében elengedhetetlenül ott vannak és visszatérnek, és ezek egy idő után automatikusan rögzültek. Valószínűleg még sok hasznát fogom venni, ha legközelebb hasonlóra vetemedem. J Az biztos, hogy nem volt egyszerű, és most egy darabig csak magyarul fogok olvasni pihenésképp, de azért jó érzés volt a végén a tudat, hogy elolvastam egy teljes könyvet angolul. Bíztatok mindenkit, aki gondolkodik rajta, hogy vágjon bele!

 

A könyvről

A történet eleje számomra egy kicsit nehezen indult be. Valószínűleg az angolul olvasás is nehezített a dolgon, de én nagyon sokáig elég semleges érzésekkel olvastam a könyvet. Egy kis izgalmat hozott magával Olly, és a vele való találkozás, de összességében a könyv csak körülbelül a második felétől, és azon belül is inkább a végén rejtett magában több izgalmat, és egy kis csavart is. Innentől kezdve már izgultam, mi lesz a szereplőkkel, és hogy kiderüljön az igazság az egész betegségről és Maddy családjáról. Sajnos azonban a könyv nagy része engem nem igazán tudott magával ragadni, egyedül a végefele voltak olyan gondolatok, történések, amik tetszettek, elgondolkodtattak és érzelmeket váltottak ki belőlem.

A karakterek se voltak rám nagy hatással. Maddy-re nagyon nagy kihatással volt az, hogy eddigi életét a négy fal közé bezárva töltötte, ezért teljesen érthető, hogy amikor belépett valami új az életébe, hogyan reagált rá. Meg akarta ismerni, izgalmat akart, és mégtöbbet a világból.

Az Olly-val való találkozásuk azért kíváncsivá tett. Érdekelt, hogy mit tudnak kihozni belőle így, hogy távolságot kell tartaniuk egymástól. Mondhatjuk, hasonló volt a helyzet, mint a Két méter távolságban, bár az a könyv sokkal jobban át adta a helyzetet. Itt valahogy nem tudtam úgy átérezni a szenvedésüket, hogy nem érhetnek a másikhoz, és úgy érzem, nem is vették elég komolyan a dolgot. Olly-n sokszor különösen meglepődtem. Bele volt írva a könyvbe nyilván, hogy aggódik a lány egészségéért, de valahogy a tettei nekem nem igazán tükrözték ezt. Éppen ezért annyira az egymás iránti érzéseik se tűntek olyan mélynek számomra.

Maddy ápolója egyedül az, akit nagyon sikerült megszeretnem. Mindig a lány mellett volt, gondját viselte, szerette, biztatta és bár próbálta nem korlátozni a lányt, mellette az egészségét is fontosnak tartotta.

Maddy anyukájának a kezdetektől fogva nem sikerült belopni magát a szívembe. Valahogy az az érzésem volt végig, hogy ki akarja sajátítani a lányát, nem tudja elengedni. Ez persze az adott körülményeket nézve nyilván érthető valamilyen szinten, és a végén magyarázatot kapunk a viselkedésre, mégis, nekem ezt valahogy nem sikerült megértenem. Az is igaz mondjuk, hogy nem is kapott szerintem elég kifejtést ez a szál a történet során.

Összességében a könyv nálam nem érte el a várt hatást. Valószínűleg ezért is lett ilyen rövid róla az értékelésem, mert egyszerűen nem ébresztett bennem túl sok gondolatot. Úgy érzem nálam azért sokat belenyomott a latba az is, hogy ez volt az első könyvem angolul, ami nehézségeket okozott. Szóval azért nem egy rossz könyvről van szó, aki szereti az egyszerűbb romantikus történeteket, annak még nagyon is tetszhet.

Értékelésem:

3/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük