Minden más

Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc könyvbemutató & dedikálás – élménybeszámoló

Szurovecz Kitti neve szerintem legtöbbünk számára a – még Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent – Gyémántfiú és Fényemberek sorozatai által vált ismertté. Akkor még igen más műfajú könyveket írt, azonban néhány éve áttért az Athenaeum Kiadóhoz, ahol azóta már 4 könyve is megjelent. Ezek már mélyebb témájú, lélektani könyvek, és egyikük sem mondható hétköznapi történetnek.

Bár őszintén szólva Kitti legkorábbi könyvei az én tetszésemet nem igazán tudták elnyerni, a Fényembereket már kifejezetten szerettem. Látszott, hogy rövid idő alatt is mennyit fejlődött az írónő, éppen ezért – és mert nagyon megszerettem azt a világot – régóta szerettem volna elolvasni a trilógia második és harmadik részét is. Sajnos ez még azóta is halasztódik, ez azonban csupán annak köszönhető, hogy közben én is idősebb lettem, és az utóbbi években valahogy nem annyira a fantasy könyvek voltak azok, amiket a legszívesebben olvastam.

Amikor azonban Kitti első lélektani könyve megjelent, egyből felfigyeltem rá, ahogy azóta mindegyikre. Valahogy most sokkal közelebbnek érzem magamhoz ezeket a témákat, ráadásul mindegyik annyira egyedi, és érdekes, hogy konkrétan mindet el szeretném egyszer olvasni. Szeretek minél több embertípust megismerni, vagy akár más életmódot élő, esetleg személyiségzavaros vagy mentálisan beteg emberek helyzetébe jobban belelátni, megismerni, átérezni azt, így hát nem is kérdés, hogy ezek a könyvek mondhatni nekem (is) íródtak.

Az említett könyvek közül eddig még csak a tavaly megjelent Kisemmizett angyalt sikerült nemrégiben elolvasnom (hamarosan arról is hozok véleményt), és az bizony nem okozott csalódást, sőt, megerősített abban, hogy Kitti többi könyvét is el akarjam olvasni.

Az egyetlen ismerős arc könyvbemutatója november 16-án került megrendezésre Budapesten, az ELTE Füvészkert kastélyának nagytermében. A helyszín már előre megvett magának, tökéletes választás volt, azonban mivel még nem sok ilyen eseményen volt lehetőségem részt venni, a bemutatóval kapcsolatban nem igazán tudtam mire számítsak.

Az bemutató egy 1 órás interjúval indult, amiben meg kell mondjam nagyon pozitívan csalódtam. Persze számítottam rá, hogy jó lesz, de végül sokkal többet nyújtott ennél. Először is kiemelném, hogy mennyire tetszett az, hogy nem csak egy két-, hanem egy háromszemélyes interjút kaptunk. A műsorvezető, Novodomszky Éva nagyon felkészült volt, a beszélgetést kellően gördülékennyé tette, és szerencsére az általa feltett kérdések is nagyon érdekes témákat feszegettek. Ami külön dícséretes volt, és számomra ez okozta a legnagyobb meglepetést, hogy jelen volt Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó is, aki a könyv írása közben az írónő segítségére volt azzal, hogy szakmailag alátámasztotta és még inkább hitelessé tette az abban leírtakat. A beszélgetés során külön kitértek a regény pszichológiai hátterére, ahol sok mindent Gergő magyarázott el szakmai szemmel. Főleg ezek miatt a részek miatt ittam az interjú minden szavát, egy percig se unatkoztam. Annyi érdekes információt kaptunk, sokszor sok mindenen én is elgondolkoztam, hogy „Ez vajon az én életemben hogy is van jelen? Én is ismerek ilyen embereket?” és hasonlók. A beszélgetés gyorsan elrepült, ezután következett a dedikálás.

Hogy sorra kerüljünk, egy  jó órát kellett várakoznunk, de csak azért, mert sokan gyorsan beálltak a sorba, mi pedig úgy döntöttük barátnőmmel, hogy inkább ülve maradunk, és nyugisan kivárjuk a végét. Az egyetlen ismerős arcot én egy korábbi fogadalmam miatt a bemutatón nem terveztem megvenni, viszont a Kisemmizett angyalt magammal vittem, hogy dedikáltassam. Az írónő velem, és ahogy megfigyeltem mindenki mással is nagyon kedves és közvetlen volt. Meg kell mondjam, én eléggé izgulok az ilyen események előtt, és félek attól, ha szemtől szemben találkozok egy íróval, hiszen ha a könyvei nagyon közel is állnak hozzám, azért mégiscsak egy ismert személyhez, ugyanakkor egy „idegenhez” ülök le szemtől szembe, és néhány percből kell kihoznunk a legtöbbet. Nekem sok esetben kicsit több idő kell ennél, hogy feloldódjak. Kitti azonban mindenkivel nagyon közvetlenül elbeszélgetett, így azért ez sokat segített a hangulat oldásában. Sikerült közös képeket is készítenünk vele! Külön köszönöm neki, hogy miután megemlítettem, hogy nemrégiben elindult a blogom, és hamarosan megírom a véleményemet a Kisemmizett angyalról is, felajánlott egy példányt Az egyetlen ismerős arcból, így hamarosan arról is tudok írni Nektek!

A bemutató tehát nagyon pozitív élményként maradt meg bennem, örülök hogy részt vettem rajta. Ezek után minél több ilyen eseményen szeretnék majd ott lenni, hiszen sokkal közelebb hozza az olvasókhoz nem csak az írókat és könyveiket, hanem az érintett témákba is sokkal mélyebb betekintést nyerhetünk.

//Fotók: Pintér Márta//

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük