Értékelések,  Könyvek

Karen M. McManus: Lehull a lepel (Lehull a lepel 1.)

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2018 (eredeti angol: 2017)

Fordította: Sárossy-Beck Anita

Oldalszám: 382

Kiadói sorozatnév: Dream válogatás

Moly százalék: 89% (237 értékelés alapján)

Kor: 14 éves kortól

Sorozatrészek: A 2. rész (One of Us Is Next) várható megjelenése eredeti nyelven: 2020. január 7.

Értékelésem

Gyorsan elérkezett a nyár vége, és ezzel a Maxim Online Olvasótábor 4. és egyben utolsó fordulója. A soron következő könyv a Lehull a lepel volt, amit izgatottan vettem a kezembe, hiszen egy kicsit krimisebb témához érkeztünk: a történet középpontjában egy gimnáziumban történő haláleset és az ahhoz kapcsolódó nyomozás áll.

Már a könyv első fejezete igen erős kezdésnek bizonyult, ugyanis már itt belecsöppentünk az események közepébe, az első pár oldalon se unatkozunk. Ezzel el is érkeztünk a könyv egyik legnagyobb erősségéhez: ez pedig az, hogy a cselekmény végig pörgős, izgalmas. Talán ha egy könyvet tudok említeni eddigi olvasmányaimból, aminél ehhez hasonlót éreztem, ez pedig Sebastian Fitzek: A terápia c. könyve. Annál és ennél a könyvnél is minden fejezet végén azt éreztem, hogy muszáj tovább olvasnom a könyvet, annyira kíváncsivá tett egy-egy fejezet befejezése, és nagyon sokszor nem tudtam, mire számítsak. Tele volt rejtélyekkel és csavarokkal a történet.

Ami még nagyon jót tett a könyvnek, az a váltott szemszög. Nem is csak két szemszögről beszélhetünk, hanem kapásból 4-ről, ráadásul konkrétan a gyanúsítottak fejébe láthattunk bele. Le a kalappal az ötlet előtt, hiszen mi lehet ennél izgalmasabb? Végig azon járt az agyam, hogy vajon melyikük lehetett az elkövető? Talán többen is? Szerintem az elején a 4 diák közül egyikükről se tudnánk elképzelni, hogy ő tette. Viszont később olyan szépen bonyolódnak a szálak, hogy elbizonytalanodunk, és többen is gyanússá válnak.

A történet Bronwyn szemszögével indít. Ő az igazi stréber, „jó kislány” típus, legalábbis ez az a kép, amit kifelé mutat, így mindenki azt gondolja, hogy neki aztán biztosan nincs semmilyen piszkos folt a múltjában. A nyomozást a 4 gyanúsított közül ő vette a kezébe, és ő irányította leginkább a történéseket. Szerettem Bronwyn-t, bár talán az ő karaktere volt számomra a legkevésbé érdekes, a romantikus szál az, ami kicsit feldobta a fejezeteit.

Coopert nagyon érdekesnek találtam, eléggé nagy csavart kaptunk nála, és ez nagyon izgalmassá tette. A helyzet amivel szembe kellett néznie, nagyon nehéz volt számára, és nagyon sajnáltam emiatt, ugyanakkor tetszett, ahogy mindennek ellenére a sarkára állt és felvállalta önmagát.

Addy először nagyon unszimpatikus volt. Olyan szinten Jake-től, a barátjától függött, hogy az valami hihetetlen. Mintha nem lett volna egy önálló gondolata sem, és nem is lett volna képes létezni vagy megoldani akármit is a barátja nélkül. Ehhez képest nagyon szép személyiségfejlődésen ment keresztül, amit jó volt látni, és később végre ő is bele vetette magát az eseményekbe.

Nate volt a könyv rosszfiúja, akinél egy idő után elgondolkozunk, hogy tényleg olyan rossz-e. Na de olyan múlttal, és családi háttérrel amivel ő rendelkezett sose lehet tudni, hogy vajon melyik oldalon áll. Éppen ezért sokszor róla tudtuk a legkevésbé, hogy mit gondoljunk, de ez csak jót tett a történetnek.

A könyvvel kapcsolatban egy dolog volt, ami miatt kételkedtem, hogy szeretni tudom-e majd. Ez pedig maga a helyszín, a gimnázium, illetve az, hogy az egész 16-17 éves tinikről szól. Féltem, hogy emiatt az egészet nem tudom majd elég komolyan venni. Végül pedig ennek is sikerült a könyv javára válnia. Egy kis idő elteltével pont emiatt éreztem azt, hogy érdekel mi történik a szereplőkkel, hiszen annyira közel álltak hozzám korban, és a problémáikat is teljesen meg tudtam érteni. Kíváncsi voltam, hogy kivel mi fog történni, végig izgultam értük. Egyik szereplőt se találtam unalmasnak, mindenkiben volt valami érdekes, ami felkeltette a kíváncsiságomat.

A könyv tehát hozta a kívánt színvonalat, a Vér és csont gyermekei mellett ezt szerettem a leginkább a táboros könyvek közül. Egy kiváló krimi történetet kaptunk egy kis gimis feelinggel megspékelve, ami számomra tökéletes egyveleget alkotott, és a lehető legélvezhetőbbé tette a könyvet. Ajánlom mindenkinek, aki egy kis izgalomra vágyik, ugyanakkor visszautazna egy kicsit a gimis évekbe.

Értékelésem:

4.5/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük