Értékelések,  Könyvek

Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei (Orisha legendája 1.)

Megölték ​az anyámat.

Elvették a mágiánkat.

El akartak temetni bennünket.

Itt az ideje a felkelésnek.

Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.

Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.

A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének

megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.

Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2018 (eredeti angol: 2018)

Fordította: Sóvágó Katalin

Oldalszám: 510

Kiadói sorozatnév: Dream válogatás

Moly százalék: 86% (143 értékelés alapján)

Kor: 16 éves kortól

Sorozatrészek: A 2. rész (Children ​of Virtue and Vengeance) várható megjelenése eredeti nyelven: 2019. december 3.

Értékelésem

A Vér és csont gyermekei című könyvet a Maxim online vetélkedő 2. fordulójában kellett elolvasni. Korábban nem sokat hallottam a könyvről, bár raktárban lévő munkám során sokszor találkoztam vele. A fejemben volt a borító, azonban a tartalommal korábban nem ismerkedtem meg, és a vélemények sem voltak annyira meg a fejemben róla, csak rémlett, hogy „mintha jókat mondanának róla”.

Ami miatt valószínűleg nem vettem volna egyhamar a kezembe a könyvet, és ezért kicsit fenntartásokkal is kezdtem neki, az az, hogy egy fantasy könyvről van szó. Régen nagyon sokat olvastam ebben a műfajban, de ez még a Twilight korszakom utánra, körülbelől 14-16 éves koromra tehető, ami elég régen volt. Emiatt kicsit féltem, most mennyire tud hatással lenni rám egy fantasy könyv, mennyire tud lekötni, fogom-e szeretni. Ugyanakkor örültem is, hogy a vetélkedőnek köszönhetően most kicsit „rá voltam kényszerítve” a műfajra, hiszen már jó ideje terveztem, hogy újra megpróbálok visszatérni hozzá, de valahogy mindig halogattam. Most viszont eljött a pillanat, és nagyon reméltem, hogy ez a könyv újra meg fogja hozni a kedvem ehhez a műfajhoz, hiszen régen sok kedvencem e közül került ki, és tudtam, hogy vannak köztük igen minőségi darabok is.

A könyv olvasásának elején nagyon tetszett a világ, amibe csöppentem, nem erre számítottam. Tetszett az izgalmas kezdet. Ugyanakkor kicsit sok volt elsőre az idegen kifejezés, nem igazán tudtam beazonosítani a dolgokat, kicsit túl sok volt az infó, ezért féltem, hogy nem tudok majd eligazodni a világban. Szerencsére ez idővel feloldódott, és sikerült megtanulnom a használt kifejezéseket, mégis lehet, hogy jó lett volna, ha már az elején egy kicsit több magyarázatot kapunk. Bár a szájbarágós könyveket se szeretem, itt egy kicsit túlságosan mindentudó volt a főszereplő, és mintha azt elfelejtette volna az írónő, hogy mi pedig ebből semmit nem tudunk. Ennek ellenére az elején nagyon lelkes voltam, azonnal izgalmas cselekményt kaptunk, ezért amikor éppen nem olvashattam, izgatottan vártam, hogy folytathassam a könyvet.

Sajnos a lelkesedésem néhány tíz oldal elolvasása után alábbhagyott. Bár a kevés szabadidőmnek köszönhetően se tudtam vele gyorsan haladni, már nem is érdekelt annyira a folytatás ebben a szakaszban, kicsit szenvedősen haladtam vele. Körülbelül úgy tudnám behatárolni, hogy ez a rész addig tartott, amíg Inan herceg nem igazán volt képben a mágiával, és hogy mi történik vele. Főleg az ő szemszögei voltak azok, amiket nem szerettem. Minden olyan homályos volt, nem volt számomra tiszta, hogy mi történik pontosan, bár ez valószínűleg azért volt így, mert a herceg se tudta. Viszont ezen kívül is volt még bajom ezzel a nézőponttal, ugyanis az elején nekem nagyon nem nyerte el a szimpátiámat a herceg. Olyan ellenségesek voltak a gondolatai, és nem igazán volt megmagyarázva, hogy miért. Itt még a többi szereplő se tudott igazán megnyerni magának, és a történet se fogott meg annyira.

Szerencsére 100-200 oldal között valahol szinte az összes negatívum eltűnt. A szereplőkkel egyre inkább sikerült azonosulnom, és a cselekmény is olyan izgalmassá vált, hogy minden fejezet után alig vártam a folytatást, nehezen tudtam letenni a könyvet.

A Vér és csont gyermekei három nézőpontból írodott: Zélie, Amari és Inan herceg szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. Én kettőnél több nézőpontos könyvet jó ideje nem olvastam, de úgy érzem, itt kifejezetten jót tett az olvasási élménynek. Mindig a megfelelő szemszögből voltak megírva a jelenetek.

Mivel nagyon sok szereplőt megszerettem, így nem is csoda, hogy örültem volna még, ha bepillantást nyerhetünk másnak a gondalataiba is. Akitől a legszívesebben olvastam volna még fejezeteket, az nem más volt, mint Zélie testvére, Tzain. Nagyon megnyerő volt számomra a személyisége, és meghatott, hogy milyen fontos szerepet töltött be nála a család, és annak védelmezése.

A könyv annak ellenére, hogy egy fantasy világban játszódik, igen kemény, a valós világban is létező témát feszeget, ez pedig a rasszizmus. Olvasás közben igen közelről tapasztalhatjuk meg, hogy milyen az, ha valakit csak a faji hovatartozása miatt ítélnek el. Megdöbbentő és szívszaggató volt nálam az a kegyetlenség, ami a történet során végig jelen volt. Hiába tudjuk valamiről, hogy létezik, ha közvetlenül nem tapasztaljuk meg, nem lesz ránk olyan hatással. Ebben „segít” ez a könyv is. Bár szörnyű, ami történik, ennek segítségével sokkal inkább át tudjuk érezni a helyzet súlyosságát.

A regényből nem marad ki néhány apróbb romantikus szál sem. Amikor ezekre került a fókusz, úgy éreztem, egy kicsit fellélegezhetünk a szereplőkkel együtt, átadhatjuk magunkat azoknak a ritka pillanatoknak, amikor boldogságot éltek meg a szereplők. Szerintem ez pont a megfelelő mennyiségben volt jelen. Se nem volt túl sok, se nem volt túl kevés. Azonban egy dolognál kicsit fennakadtam, az pedig az, hogy én hiányoltam az átmenetet. Itt főleg Zélie esetére gondolok, nála túl hirtelennek éreztem az érzései átcsapását szerelembe. Emiatt az elején nem éreztem túl hitelesnek az érzéseit, bár ezen utána hamar sikerült túltennem magam.

A könyv bár nehezen indult be, és voltak apróbb negatívumok benne, mégse tudom ezek miatt nem szeretni, hiszen később pedig annyira izgalmassá és fordulatossá vált, ami miatt a maximum csillagozást is megérdemelné. Ezeket együtt figyelembe véve próbáltam megadni neki a megfelelő számot. A befejezés után pedig egyértelműen tűkön ülve várom a folytatást!

Az olvasás végeztével elmondhatom, hogy félelmeim abszolút alaptalannak bizonyultak, és pozitívan csalódtam. Emiatt a könyv miatt külön hálás vagyok a Maxim Kiadónak, hogy az Olvasótáborba beválogatták, hiszen így újra meghozták a kedvemet a fantasy műfaj olvasásához. Azóta már több új könyvre is szemet vetettem. Köszönöm!

Megjegyzés a borítóról: Csodaszép, egyszerűen kifogásolhatatlan, nagyon hűen adja vissza a könyvben leírtakat. Sajnos amit viszont muszáj megjegyeznem és ezt sokaknál hallottam, hogy probléma volt, az a könyvön lévő ezüst részek lekopása. Ez a gerincen jelentkezett a legsúlyosabb mértékben, gondolom ahol a legtöbbet érintkezett a kezünkkel olvasás közben. Emiatt én személy szerint nagyon szomorú voltam, mert bár a belső sokkal fontosabb,  konkrétan ha ránézek a könyvespolcomra, nem látom a könyv címének a felét. Nem tudom pontosan melyik kiadás vagy utánnyomás hibája volt ez, de remélem a jövőben a Kiadó vagy a Nyomda, vagy akinek ez a felelőssége jobban odafigyel rá, hogy ilyen probléma a többi résznél, illetve más könyveknél se forduljon elő!

Értékelésem:

4.5/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük