Értékelések,  Könyvek

Rachael Lippincott: Két lépés távolság

Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?

Kiadó: Maxim Kiadó

Kiadás éve: 2019 (eredeti angol: 2018)

Fordította: Stier Ági

Oldalszám: 270

Kiadói sorozatnév: Dream válogatás

Moly százalék: 92% (311 értékelés alapján)

Kor: 14 éves kortól

Sorozatrészek: Egyrészes

Értékelésem

A Dream Válogatás online Nyári Olvasótábor első könyve nem más volt, mint a film miatt mostanában eléggé középpontban lévő Két lépés távolság.

A négy könyv közül ez volt az egyik, amivel szemben elég előítéletes voltam. Néhány éve, amióta John Green: Csillagainkban a hiba című könyve és a belőle készült film nagy sikert aratott, eléggé felkapott lett a téma, miszerint valamilyen halálos betegséggel küzdő fiatalok egymásba szeretnek. Néhány esetben még valami plusz tényező is adott, ami miatt a főhősöknek távol kellene magukat tartaniuk egymástól, de az alap felállás mindenütt hasonló, és előre tudjuk, hogy bizony a végkimenetel finoman szólva is tragikus lesz. Az a furcsa, hogy még valamilyen szinten így is érdekelnek a fenti témában íródott történetek, és nem volt másképp ez a Két lépés távolságnál sem. Azonban attól tartottam, hogy nagyon sablonos lesz a történet, nem fog tudni újat mutatni, és emiatt még talán unni is fogom a könyvet. Szerencsére pozitívan csalódtam.

A könyv az elején még nem igazán vett meg magának. A főszereplők konkrétan irritáltak, nem tudtam őket megszeretni a kezdeti viselkedésük alapján. Főleg Will viselkedése taszított, egyszerűen idegesítőnek találtam, és úgy éreztem, teljesen el van szállva magától. Stellával konkrétan nem tudom megmondani mi bajom volt, talán az, ahogyan először a fiúra reagált. Teljesen elolvadt Will külsejétől, aztán ez teljes ellenszenvbe fordult, aztán pedig elég hamar ismét az ellenkezőjévé változott. Szóval az elején nem igazán jött át, hogyan is és miért fogják ők megkedvelni egymást, nekem ehhez kicsit több idő kellett.

Miután viszont kezdtek kibontakozni a karakterek, úgy én is egyre jobban azonosulni tudtam velük, és onnantól kezdve végig izgultam értük, teljesen megszerettem a könyvet. Két hasonló sorsú fiatalról van szó, akiknek a betegségük ugyanúgy elvette a lehetőséget tőlük nem csak attól, hogy hosszú életük legyen, hanem attól is már fiatalkoruk óta, hogy igazán éljenek. Ennek ellenére nagyon különböző, ahogy Stella és Will reagálnak az eseményekre, és kezelik a helyzetet, de mindkettőt teljesen meg tudtam érteni, miután már tisztában voltam a körülményekkel. El sem tudom képzelni, milyen lehet nap mint nap úgy felkelni, hogy tudom, nemsoká úgyis vége lesz. Sokáig úgy tűnt, hogy Stella nagyon jól kezeli a helyzetet, és Will az, aki már szinte teljesen feladta a reményt, viszont később azért láthatjuk, hogy azért nem teljesen ez a helyzet. Mindkettőjüknek változik a betegséghez való hozzáállása, és közben eléggé labilis is az az optimizmus, amit hosszabb-rövidebb időre sikerül felépíteniük. Szerintem ez teljesen normális az ő helyzetükben. Jó volt látni, hogy a család, barátok, és a szerelem mennyi pozitív energiát és erőt tud adni az embernek még a legrosszabb pillanatokban is.

Kezdeti előítéleteimre sikerült rácáfolnia könyvnek. Bár az alap sztori hasonló, a lényeg a részletekben rejlik, és az írásmódban. Ezeknek együtt véve pedig sikerült átadnia azokat az érzéseket, amikkel a főszereplők is küzdenek, sokszor nagyon meghatódtam és néhányszor még sírtam is olvasás közben. Egyáltalán nem volt unalmas sem, végig vártam a folytatást, és főleg a második felében a könyv kifejezetten fordulatossá vált, sokszor sikerült meglepetést okoznia, és ezáltal méginkább érzelmeket kiváltania belőlem.

Egy könyvnél pedig szerintem pontosan ez a lényeg. Nem számít, hogy milyet, ha akármilyen érzelmeket kivált az olvasóból, mély hatással van rá, akkor szerintem az a könyv már rossz nem lehet. Ezek után pedig akárkivel beszélek és szóba kerül a könyv, mindenkit próbálok biztatni a könyv elolvasására, és meggyőzni, hogy nem olyan sablonos, mint amilyennek elsőre tűnhet. Tehát olvassátok el Ti is!

Értékelésem:

4/5

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük